Boldog vagyok!

Nem volt ez mindig így, pedig nagyon ezt akartam. Mindig fontos volt nekem a tudás, a jó erkölcs, törekedtem a teljes életre. Meg voltam győződve arról, hogy én tudom a jót!  Természetesen az a jó, amit én tartok annak! Mindig és mindenkit irányítani akartam. Ez persze nem sikerült, ekkor okolódtam, és hibáztattam  másokat. Kerestem a boldogságot, és közben egyre távolabb kerültem tőle. Egyre elégedetlenebb lettem. Ez határozta meg az életemet, a munkámat és a házasságomat is. Meg voltam győződve arról, hogy én vagyok a jó feleség, a jó anya, a jó munkatárs, és nem értettem, hogy ezt a környezetem miért nem értékeli? Sokat töprengtem a félresikerült életemen, még az éjszakáim sem teltek nyugodtan. Alvás helyett agyaltam.

Amikor már nagyon kimerültem, valahogy eszembe jutott, hogy imádkozzak. Nem kaptam vallásos nevelést, templomba sem jártunk, de azért a Mi Atyánkat el tudtam mondani. Mondtam egyszer, kétszer, többször…és elaludtam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ilyeneket mondok: Istenem, ha többet is tehetnék érted, mutasd azt meg nekem…

Ebben a lelkiállapotban voltam akkor, amikor megszólalt nálunk a telefon: biblia órára hívtak!  Elmentünk a férjemmel. Máté evangéliumát olvastuk és nagyon megragadott ez a mondat: …hogyha közületek ketten egyetértenek…Hát ezen aztán elgondolkodtam. Egy akarat? Nem volt ez túl gyakori a mi életünkben. Én mindig tudtam a tutit, de a férjem is! Így aztán minden egyes döntést komoly birkózás előzött meg. Egy akarat?  Valamit tud rólunk  Isten!...      Kezdtem komolyan foglalkozni a Bibliával. Értékelni kezdtem az életemet a Biblia alapján. Rádöbbentem, hogy hol van az én igazságom? Biztos, hogy az én jó rendem a jó? Megindult egy nagyon komoly változás az életemben: elkezdtem tisztelni másokat, megláttam az értéket a páromban, a gyermekeimben, a munkatársaimban, az emberekben. Egyre távolabb kerültem korábbi okoskodó, most már ki merem mondani: gőgös önmagamtól. Lett még egy hatalmas élményem: megismertem a hála érzését! Korábban is mindent illedelmesen megköszöntem, tudtam örülni dolgoknak, de ez valahogy más volt! Ki tudtam mondani, hogy köszönöm Uram! És ez határtalan örömmel töltött el. Megkaptam a boldogságot Jézussal. Most már várom a Vele töltött csendes, imádságos perceket, tudom, hogy neki adhatom a problémáimat, naponta tudok hálát adni a mindennapok történéseiért.

Elmondhatom, hogy teljes örömöm van az Úrban! Szívből kívánom, hogy ez az öröm a tiétek is legyen!  „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van”  /Ézs. 55,6/

Dicsöfi Mária